A vegyes használatú helyekről

A képen egy példa látható az ilyen térkialakításra

A Vakok Világszövetsége a "Fehérbot világnapja" alkalmából közleményt adott ki a vegyes használatú helyek biztonságáról.

Létezik egy olyan fogalom, hogy vegyes használatú tér vagy megosztott tér. A Vakok Világszövetsége (mely 285 millió látássérültet képvisel) az ilyen helyek kialakításáról adott ki egy állásfoglalást a Fehérbot világnapja alkalmából.

 

A vegyes használatú hely egy olyan terület, ahol fizikailag nincs elválasztva a gyalogosoknak, bicikliseknek és a gépjárműveknek fenntartott terület. Ennek eredetileg az volt a célja, hogy az ilyen területeken a sofőrök automatikusan lassabban haladjanak keresztül, mivel bármikor eléjük léphet egy gyalogos. E mellett az is cél volt, hogy kellemes hangulatú közterek jöjjenek létre, ahol sok ember sétál, beszélget, találkozik egymással, ne csak autóutak halmaza legyen egy közterület. A Világszövetség arra hívja fel a figyelmet, hogy a vakok, gyengénlátók és siketek biztonsága a mostani megoldásokkal nincs garantálva. Például nem tudjuk észlelni azt, hogy a járművek vezetői látnak-e minket, lassítanak-e vagy kikerülnek és így még az utca egyik oldaláról a másikra jutni sem tudunk biztonságos módon. Az is nehézség, hogy sok jármű az ilyen helyeken olyan csendes motorhangot ad ki, ami a hang alapján való tájékozódást is lehetetlenné teszi, főleg amikor sok a gyalogos körülöttünk vagy egy-egy hangosabb csoport halad el mellettünk. Természetesen a látássérültek figyelembe vétele a gyerekeket, a látásukban vagy hallásukban átmenetileg korlátozottakat és az idősebb embereket is védik, meg sokakat másokat is.

 

A Világszövetség kiáll amellett, hogy ezeket a helyeket úgy kell kialakítani, hogy minden látássérült biztonságosan tudja önállóan használni. Ennek egyik garanciája lenne, hogy már a tervezési szakaszban vonják be az érintetteket, vagyis helyben élő vakokat is és gyengénlátókat is, együttműködve ebben a helyi látássérült szervezetekkel. Sőt, minden érintett bevonása mellett kiállnak, ide értve a helyi kereskedőket, az alkalmazottakat, a környéken élőket, az autósokat, kerékpárosokat és mindenki mást. Ennek a bevonásnak a tervezési fázisban kellene elkezdődnie és az üzemeltetés megkezdése után is egy darabig működnie kellene, hogy a keletkező problémákat kezelni lehessen. Azt is szorgalmazza a Szövetség, hogy a szerzett tapasztalatok idővel kerüljenek megosztásra, hogy más települések is hasznot meríthessenek belőle.

 

Azt javasolják, hogy az ilyen helyek kialakításakor a gyalogosoknak elkülönített rész legyen legalább két méter széles, a terület mindkét oldalán. A köztér felülete legyen olyan, ami minden szokásos segédeszközzel használható, ide értve tehát a botokat és kerekesszékeket is. A gyalogosoknak elhatárolt rész határa legyen valamilyen taktilis és kontrasztos burkolattal is jelölve, melynek a szélessége legalább 60 cm legyen. Alkalmazzanak jelölést a vegyes használatú tér végére, hogy a látássérültek tudhassák, hogy beléptek illetve kiléptek az ilyen területről.

 

A gyalogosan használható területek védelme érdekében ragaszkodnak ahhoz, hogy a két méteres részeken belül ne legyenek úgynevezett “járdafoglalások”, vagyis a boltok, kávéházak utcafrontra nyúló, “kihelyezett” részei ne szűkítsék le a gyaloglásra kijelölt részt. E mellett jelölni kellene azt, hogy a gyalogos részből leválasztás történik, szintén jól érzékelhető taktilis és kontrasztos jelzésekkel.

 

Javasolják továbbá azt is, hogy a járművek részére olyan sebességkorlátozást vezessenek be, mely megfelelő a gyalogosok védelmére. A nagyobb járműveket, mint amilyen például egy busz, az álláspontjuk szerint nem szabad ezekre a terekre engedni. Ehhez kapcsolódva olyan térkialakításra van szükség, hogy a járművek vezetői kényelmesen belássák az előttük lévő útszakaszt. A kerékpárosok közlekedési módját is egyértelműen jelölni szükséges, mert a látássérültek nem feltétlenül tudják őket kerülni, valamint ők sem feltétlenül vannak felkészülve egy bot kerülésére.

 

Az ilyen jellegű köztér-kialakítás Magyarországon sem ismeretlen. Példának lehetne említeni a Várkert Bazár előtti útszakaszt Budapesten, amely nem teljesen felel meg a Világszövetség elveinek. Akadnak azonban kifejezetten veszélyes részek is, például szintén Budapesten, a Móricz Zsigmond körtéren. Ott a hatos villamos végállomásától a Körtér másik villamosmegállója vagy a 7-es busz felé haladva észrevétlenül lép rá az ember egy olyan szakaszra, ami egyszerre járda és egyszerre út, ráadásul még buszok is haladnak rajta keresztül.

 

Ide tartozik az is, hogy Nagy-Britanniában, Hollandiában és Új-Zélandon széles kört érintő vita eredményeként módosították ezeknek a közterületeknek a kialakítását, hogy a látássérültek és más hátrányosan érintett csoportok tagjai is olyan biztonságosan tudjanak ott időt eltölteni, ahogyan a többi ember.

 

Kari