Zugló megállóhely felújítva

Zugló vasúti megállóhelyen kiépített taktilis veszélysáv a peronépület mellett

Megnéztük milyen a felújításon átesett Zugló "vasútállomás", vagyis pontosabban a Zugló névre hallgató vasúti megállóhely.

A tesztelésre olyan embereket kértünk fel, akik egyébként magabiztosan közlekednek önállóan és van helyismeretük a környéken. Azt kértük tőlük, hogy próbálják ki egyedül a megállóhelyet és mondjanak róla véleményt. A tesztelés során pár méterrel követte egyikünk a tesztelőt, az észrevételeiket a bejárás végén mondták el. A fényképek a tesztelés után készültek el, az eredmények összegzése után.

 

A tesztelésnek része volt a megállóban való leszállás (Nyugati pályaudvar irányából) és a megálló elhagyása, valamint az ellenkezője is, vagyis a megállóhelyre való érkezés és a vonatra történő felszállás. Olyat nem próbáltunk ki, hogy helyismerettel nem rendelkező látássérült személy miként boldogulna, mivel az íratlan “szabály” szerint az akadálymentesítésnek nem kell előzetes bejárás nélkül is értelmezhetőnek lennie.

 

Fontos tisztázni, hogy a megállóhelyen elvégzett munkálatokról senki sem állította azt, hogy látássérültek számára akadálymentesítést végeztek volna el. Ennek ellenére megjelentek ilyen elemek, de ezekről senki sem állította azt, hogy teljes értékű megoldásokként kellene őket kezelni.

 

A megállóhely a metrófelújítás nélkül is kiemelt tömegközlekedési helyszín. Csak néhány budapesti célpont elérhetőségére utalnék, hogy milyen lehetőséget jelent a vasút ezen a környéken:

  • Nyugati pályaudvar 5 perc alatt, 250 forintért
  • Kőbánya alsó 4 perc alatt, 250 forintért
  • Kőbánya-Kispest 7-9 perc alatt, 250 forintért
  • Kispest 14 perc alatt, 250 forintért
  • Ferihegy 13-17 perc alatt, 310 forintért

Nem mellesleg látássérült szempontból kiemelt helyek vannak a környéken. A Vakok Iskolája, a Gyengénlátók Iskolája, a VÁI, sőt, az MVGYOSZ a székházfelújítás idejére is a közelbe költözött.

 

A megállóhely megközelítése alapvetően nehéz. A helyismerettel rendelkezők részére is nagy kihívás a lépcső előtt pár méterrel lévő út. Az út ugyan keskeny, de a forgalom azért aránylag jelentős és sokszor nem is adnak elsőbbséget a gyalogosoknak az autósok. A kereszteződésnél nincs lámpa, nem is lenne értelme, de az átkelés ettől még alapvetően veszélyes.

 

Az alsó lépcsőknél nincsenek taktilis jelzések, nem nagyon lehet tájékozódási pontokat találni. Az első és az utolsó lépcsők kontrasztos jelölése mellett, legalább egy veszélyt előjelző sáv jó szolgálatot tenne. Ilyesminek nyoma sem volt és most sincs (egész pontosan a peronról lefele menet található ilyesmi, de erről lejjebb lehet majd olvasni).

 

zugló vasútállomás lépcsője, nincs se kontrasztos jelölés, se taktilis jelek
zugló vasútállomás lépcsője, nincs se kontrasztos jelölés, se taktilis jelek

 

A lépcsőn felérve mindenki hiányolta a megfelelő tájékozódási pontokat. A vezetősáv továbbra is hiányzik. A peron mellett ugyan kialakítottak veszélysávot, lehet vezetősávként is használni, de azért elég kockázatos megoldás a veszélysáv szélét vezetősávként használni. Ez a tömegben sokkal inkább problémát jelent, mert a tömeg a peron lépcső előtti részén torlódik fel, az utasok pedig sokszor nem figyelnek arra, hogy a csomagjaikkal meglöknek-e valakit.

 

A peron térkövezése több helyen is eléggé egyenetlennek bizonyult, ami teljesen új térkövezésénél egyébként is meglepő. Ebben az esetben kellemetlen és bizonyos mértékű balesetveszélyt is jelent.

 

A peron egyik problémájaként szokták kiemelni az épület miatt túl keskenyre sikeredett gyalogos szakaszt. Ez a szűk rész nehezíti a peronon való haladást, amire leszálláskor és felszálláskor is szükség van. Maga az épület egyébként tájékozódási pont, mert lehetséges vezetősávként használni az oldalát. Érdekesség, hogy amikor tömeg gyűlt fel a megállóban, akkor sokan ezen a szűk részen várakoztak és a bottal közlekedő látássérültet nem a fal mellett akarták elengedni, hanem a peron széle felé. A tesztelőink gyakorlott közlekedők révén nem kerültek a peron felé, hanem kivárták amíg utat engednek nekik, de megdöbbentő volt sorozatban megtapasztalni magát a jelenséget. Az is igaz, hogy a felújítási munkálatok előtt is létezett ez a probléma. A helyzet annyit változott, hogy a veszélysáv legalább jelzi merre van a veszélyes övezet.

 

Zugló vasúti megállóhelyen kiépített taktilis veszélysáv a peronépület mellett
A peronon lévő taktilis veszélysáv a peronon lévő épület falánál hasznos, mert megold egy eddig nem megoldott biztonsági problémát

 

Nagyon sok apróbb észrevétel született, de ezek nagy része olyan jellegű, amit sajnos jelenleg még le kell nyelnünk. Például ilyen probléma az automatás jegyváltás képtelensége vagy a padok és szemetesek mindenféle megjelöléstől való mentessége. Ezeket azért nem sorolom részletesebben, mert nem csak Zugló megállóhelyet érintik.

 

Az utastájékoztatás még az elfogadható határon mozog. A hangos utastájékoztatás érthetősége sokszor jó, de azért nem minden helyzetben bizonyult annak. Amikor gond adódott, akkor sem a szolgáltatón múlt, hanem néhány utas zajoskodása nyomta el a hangosbemondót. A gyengénlátók számára a kijelzők olvashatósága még éppen a határon van, ezért lenne fontos a jól hallható hangosbemondás.

 

Ami viszont állandó gond, a vonatról való leszállást követően a peron elhagyása. Aki bottal közlekedik, az jobb híján a veszélysávot fogja követni. A veszélysáv a lépcsőnél azonban a vágányok mellé vezet, ami önmagában indokolttá tenné minimum egy vezetősáv kiépítését és a lépcsővel való összekötését. A tesztelés során azok, akik a vágány melletti lépcsőn leléptek, a kevés lépcsőt érzékelve visszafordultak és korrigáltak, de ettől még ez a helyzet szerintem nem jó.

 

Zugló vasúti megállóhelyen a peron végéhez vezetnek a taktilis burkolati elemek, de a vágány mellé visznek, nem a lépcsőhöz, ez látható a képen
A taktilis jeleket követve nem a kijárati lépcsőhöz, hanem a sínhez lehet eljutni zugló vasútállomáson

 

Összességében az a konklúzió született, hogy Zugló megállóhely továbbra sem tekinthető látássérült szempontból akadálymentesnek. Az állomáson végrehajtott munkálatok az 50 megújuló állomás névre keresztelt “komplex felújítási program” részeként történtek, amelyek a MÁV kommunikációja szerint nem minősülnek felújításnak, csak karbantartásnak, így akadálymentesítést nem kell tartalmazzanak.

 

Többen gondoljuk azt, hogy a helyzet, ami tapasztalható, az nem elfogadható. A magukat érdekvédelminek nevező szervezetek a tudomásom szerint nem foglalkoztak (még?) a megállóhely problémájával. Amikor a komplex felújítás elindult, akkor az MVGYOSZ leközölte a MÁV tájékoztatását, mely 2019. októberére, a munkák tervezett végére egyértelműen taktilis burkolati jelzéseket ígért. Végső soron lettek ilyenek is, de nehezen hiszem el azt, hogy ezt önállóan közlekedő látássérültek elfogadhatónak minősítették.

Ilcsi