Vakon Pomáz és Budapest között

A képen a HÉV-re váltott menetjegy látható, nem 90 százalékos, hanem teljes árú jegy

Elfogadtunk egy meghívást a Pomáz és Budapest közötti út vakon való megtételére.

Az egyik frissen indult blog egy érdekes felvetéssel állt elő a héten, ami egyből felkeltette mindannyiunk figyelmét. A cikk alapvetése az volt, hogy a BKK automatái nem akadálymentesek a látássérülteknek és teljesen feleslegesen lettek ellátva Braille-írással, mivel érintőképernyős a kezelőfelületük. A bejegyzés teljesen jogosan kérdez rá, hogy a BKK és a FESZT között 2015-ben kötött megállapodásnak mi értelme van, ha ennyire alapvető kérdésben sem tudtak érvényesülni a látássérültek igényei?

 

A blog meghívta mindazokat a látássérült szervezeteket és döntéshozókat, akiknek szerepe van az egész helyzet kialakulásában egy pomázi kirándulásra Budapesttől, hogy megtapasztalják milyen ez az út vakon, mennyire akadálymentes. Mivel magam is a FESZT-tagszervezetek egyik képviselőjeként jelen voltam 2015-ben a BKK-val kötött szerződés aláírásakor (és szégyellem magam érte), ezért magamra vettem a bejegyzést és elfogadtam a meghívást.

 

A szabályok egyszerűek voltak: egy rutinos, nagyon jól közlekedő vak embert kellett észrevétlenül kísérnem a HÉV budapesti végállomásától a pomázi buszpályaudvarig és vissza, azzal a feltétellel, hogy nem avatkozhatok közbe semmilyen módon, csak megfigyelőként lehetek jelen. Ezt ellenőrizendő, én magam is kaptam egy kísérőt, aki csak azt felügyelte, hogy ne avatkozzak közbe.

 

Egy kedves ismerősöm, egykori munkatársam kértem fel tesztelőnek, aki egyedül nagyon sok helyre eljutott vakon, de történetesen Pomázon még nem járt. Amikor mondtam neki, hogy Budapesttől Pomázig és vissza kellene utaznunk, legyintett is, hogy ennél semmi sem lehet egyszerűbb. Ha eljutott már 500 km távolságba is az otthonától, akkor a Budapesttől 10 km-re fekvő Pomáz nem okozhat semmilyen gondot. Legalábbis ezt hittük.

 

A Batthyány téren találkoztunk a metróban. Az ismerősöm és a blog szerkesztője ismerték egymást, így inkább én voltam az új ember a társaságban. Amint elhagytuk a mozgólépcsőt, lemaradtam mintegy 5 méterrel és figyeltem mi történik.

 

A vak ismerősöm megszólított valakit, hogy segítsen neki és legyen kedves mondja meg merre tud jegyet venni Pomázra. A megszólított idegen ember az automata előtt álló sorba kísérte őt, érdekes módon nem a pénztárhoz.

 

A sorban állva a mögötte álló segített neki előre lépegetni, hiszen vakon nem lehet (jól) érzékelni a sor haladását. Amikor az automatához ért, elkezdte tapogatni, fülhallgató bemenetet keresve, de a Braille-felirat nem sokat segített, hiszen ilyen technikai megoldás nincs az automatán. A tapogatózást látva (és talán megunva), a mögötte álló lépett hozzá és felajánlotta a segítségét. Körülbelül négy perc alatt került a menetjegy a kezébe, de amint a képen is látszik, nem a 25 forintos 90 százalékos jegyet varázsolták neki elő, hanem a 250 forintos teljes áron kínáltat. Igaz, a segítő felajánlotta, hogy segít újat váltani, de az ismerősöm nem akarta húzni az időt, így lenyelte a 225 forintos veszteséget.

 

Az automatától a vonatig eljutni neki nem volt nagy kihívás, amit mindig is csodáltam benne. Értem én, hogy amíg a sorban állt, fülelt merről jönnek a HÉV hangjai, de ez nekem valahogy soha nem tud magától értetődővé válni. Mindenesetre engem megelőzve jutott fel a szerelvényre, ráadásul valahogyan azt is megoldotta, hogy a szentendreire, ne a békásira. Mi a vele egy sorban lévő ülésekre ültünk, csak a nyugati oldalra.

 

Már az első megálló elérése előtt eszébe jutott, hogy ki kellene lyukasztania a jegyet. A vele szemben ülőt megkérdezte, hogyan kell érvényesítenie a kiegészítő jegyet, de az illető nem szokott Békásmegyernél tovább menni, ezért nem tudott neki segíteni. Ekkor elővette a telefonját és azon kezdett információkat keresni. Utólag megtudtam, hogy a kiegészítő jegyre vonatkozó információk ügyében semmit sem tartalmaz a BKK honlapja, de a MÁV-HÉV oldalán sem találni semmit. Valamikor a Tímár utca közelében fogyott el a türelme és jobb megoldás hiányában elkezdett telefonálni. Akárkit is hívott fel, nem tudott neki senki sem segíteni. Csak óvatosan jegyzem meg, hogy a telefonálást hallva, engem is elkapott az aggodalom, mivel a jegy feliratait elolvasva sem lettem okosabb (mellesleg az sem mellékes, hogy csak nagyítóval tudtam valahogy kiolvasni a feliratokat, melyek a BKK honlapjára küldenek információért, de minek?).

 

Valamelyik budakalászi megállóban aztán előkerült a kalauz, aki az ajtóban álló egyik utassal kezdett vitatkozni. Ez alatt egy sorral előrébb mentünk, hogy a vak ismerősöm előbb kerüljön kapcsolatba a kalauzzal, különben sérült volna a be nem avatkozással kapcsolatos szabályunk. A kalauzzal való beszélgetésből kiderültek az alábbiak:

  1. A kiegészítő menetjegyet nem kell érvényesíteni a lyukasztóval, mivel nem négyzetrácsos az eleje, de ezt ugye vakon nem látni.
  2. A BKK automatái akadálymentesek és minden vaknak, de minden más utasnak is segítenek az automata mellett álló alkalmazottak (bár mi nem találkoztunk ilyen emberrel!).
  3. Ha az utas valamit nem tud és nincs helyszíni személyzet, akkor telefonálnia kell a BKK-nak, mert a szerelvényen nem lehet méltányos a kalauz. Akkor sem, ha az utas látássérült. Ha pedig valakinek nincs mobilja, nem ismeri a BKK számát vagy nincs pénz a telefonján, akkor úgy járt és kész.
  4. Azt nem tudta megmondani a kalauz sem, hogy a látássérült utas megválthatja-e a szerelvényen a jegyet. A MÁV-nál az a szabály, hogyha nincs kísérője, akkor igen, de ez nem teljesen MÁV.

Azt el kell mondani, hogy a kalauz udvarias volt, az ajtóban álló emberrel is méltányos volt, holott ő maga mondta el mennyire nem szabadna ezt tennie. A kapott tájékoztatás szerintem botrányosan rossz minőségű volt, de ez nem a kalauz hibája.

 

Pomázon megittunk egy kávét, de a szabályok betartását felügyelő közös ismerősünk kérte, hogy még semmit ne beszéljünk a történtekről, hiszen a visszaút még arrébb van.

 

Amikor visszafele mentünk, a hangosbemondóban elhangzott a HÉV érkezésének a híre. Mivel két automata volt, automatikusan a másikhoz mentem, hogy egyszerre legyünk készen. Nálam óriási nagy galiba keletkezett, mivel az automata hibás volt!

 

A vak ismerősöm viszont ott állt az automata előtt és nem is tudta mit csináljon, hiszen életében nem volt még dolga vele. A mögötte álló, jogosan türelmetlen ember segítséget ajánlott neki. Ismét teljes árú jegyet kapott a 90 százalékos helyet, valamint egy adag neheztelést, mivel a neki segítő is lekéste a beérkező szerelvényt.

 

A vásárlás egyébként nekem sem ment könnyen, de észrevettem, hogy nem lehet egyszerre több jegyet venni. A kezelőfelület logikája némi mélyebb informatikai jártassággal megérthető, de a legtöbb utasnak gondot okozott a sok jóváhagyás miatt. A jóváhagyások gyakoriságának az okát értem, de ez így inkább idegesítő, kellenének kiegészítő információk. A több jegy vásárlásának a lehetősége egy tranzakción belüli letiltása abszolút értelmetlen!

 

Az automata nagyon nem akadálymentes, a Braille-feliratok teljesen értelmetlenek. A vak ismerősöm elmondása szerint annyiból nem, hogy pár feliratot kiolvasva lehet tudni, hogy a doboz egy fizetésre alkalmas valami, nem pedig egy fémkoporsó, így némi értelme azért mégis van. Az utastájékoztatás nagyon borzalmas volt, automata mellett álló segítőnek sem Budapesten, sem Pomázon nem láttuk a nyomát. Azt azért el kell mondani, hogy amikor egy vak utasnak mástól kell segítséget kérnie, az nem minősül akadálymentesítésnek, mivel a teljesen önálló használatra való alkalmasság egy megkerülhetetlen kritérium.

 

Végezetül szeretnék kitérni a meghívó észrevételeire.

 

Teljesen igazat adok neki abban, hogy a FESZT és a BKK közötti együttműködésnek ki kellene terjednie a jegyvásárlást segítő automatákra is. Én sem tudok olyan megszólalásról, amit akár a FESZT vagy akár a FESZT három látássérült tagszervezeteinek az egyike fogalmazott meg az automaták vagy a jegyvásárlás egyéb területeinek akadálymentessége érdekében. Arra nézve nincs információm, hogy miért hallgatnak (ha pedig nem hallgattak eddig, akkor azt nem tudom, hogy miért nem szólaltak meg hangosan).

 

Azt viszont tudom, hogy a Pomázon és a környékén élő látássérültek egy részének elege lett a helyben működő MVGYOSZ-tagszervezetekből és ezt az elégedetlenségüket elég keményen meg is fogalmazták. Jelenleg is folyamatban van az önálló szervezetalakítás. A panaszaikról majd egyszer szeretnék írni, csak nagyon sokrétű, sok-sok panaszból álló történet, amelynek az ellenőrzése időt igényel. A meghallgatott történetek azonban teljesen hihetőek!

 

A FESZT és a BKK közötti ünnepélyes szerződésről egyébként is szerettem volna írni valamikor. Talán egyszer össze tudom majd szedni higgadtan a gondolataim, de mivel megszólított vagyok, nem akarok egy ígérettel adós maradni, így megteszem most.

 

Akkor az egyik FESZT-tagszervezet alkalmazottja voltam és elég kaotikus módon adták a tudtomra, hogy másnap a BKK-székházba kell mennem az ünnepségre. Az aluljáróban találkoztunk, felvonultunk a terembe, ahol elhangzottak a sokat ígérő, nagyon udvarias beszédek. Még a látássérült szervezet által delegált emberek is sokszor felhorkantak, ami szerintem jól minősíti az elhangzottakat.

 

Utána vonultunk le a Deák térre, megnézve az új, akadálymentes autóbuszt. A legtöbben mi, látássérültek voltunk, akik nagyon hamar találtunk okokat arra nézve, hogy miért is nem akadálymentes a számunkra a jármű. Velem az egyik BKK-s vezető szóba is állt, elő is adtam neki a gondjainkat, de udvariasan kikerülte a reagálást. Úgy éreztem, hogy az érdekvédelmi szervezetek vezetőinek nagyon jól jön ez a szerződés, mert talán valami más jellegű dolog van a háttérben, amiből mi ki vagyunk hagyva. Utólag is azt érzem, hogy nekem lett igazam, de ez egy másik történet.

 

Azt sajnálom csak, hogy akaratom ellenére is asszisztálnom kellett ehhez az egészhez, mivel a jelenben még az sincs megoldva, hogy egy vak utas önállóan, segítség nélkül eljuthasson Budapestről Pomázra és vissza. Mea maxima culpa.

 

Ilcsi