Könyvátadón jártunk

"Közösséget építünk - egy látássérült szervezet élete" címmel jelent meg Gy. Dobos Mariann könyve, mely a VGYKE múltját és jelenét mutatja be. A könyvet egy ünnepség keretében adták ki a Zuglói Civil Házban.

Aki valaha látott látássérült szervezetet testközelből működni, az tisztában van azzal, hogy majdnem minden esetben izgalmas és lenyűgöző küzdelmekkel lehet találkozni. A legnagyobb hazai látássérült szervezetet bemutató könyv ebből próbált valamit átadni az olvasóknak és az első olvasmányélményeink alapján elmondható, hogy ez sikerrel meg is valósult.

 

Az ünnepélyes átadón már a belépéskor kaptunk ajándékba egy példányt a nyomdából frissen érkezett könyvből. Arra nem számítottunk, hogy egy látássérülteket bemutató könyv ennyire gazdag legyen képekben, így már ez is jelezte mennyire újszerű megközelítéssel lehet majd találkozni a könyv lapjain.

A könyvátadón kapott könyv borítója látható a képen

Az átadón megszólaló előadók mindegyike megerősítette, hogy ez a könyv nem a sajnálatot akarja felkelteni, nem a szenvedésről szól, hanem olvasmányosan kívánja megmutatni mindazt a munkát, ami a VGYKE mögött van. A megalapítástól kezdve megismerhető belőle minden egyes ágazat kiépülése és működése. Igen, ágazatokról kell beszélnünk, mert a szervezetnek szinte teljesen önálló ágazatai alakultak ki, mindegyik mögött alapos és hatalmas szervezőmunka van. Ez a könyvnek egy olyan jól megfogalmazott indirekt üzenete, melyet mindenki fel fog ismerni.

 

Az átadó második felében énekesek, zenészek léptek színpadra, majd egy állófogadáson látták vendégül egy ebédre a meghívottakat, ahol el lehetett beszélgetni a megszólalókkal és azokkal is, akik a könyvben szerepeltek. Összességében egy jól szervezett, vidám hangulatú bemutatón lehettünk jelen.

 

Az Egyesület kiadásában megjelenő könyv felépítése nagyon rendszerezett.

 

A könyv első 56 oldala magát a szervezetet mutatja be, hogyan alakult meg és milyen szemlélettel alakították ki az eddigi működését. Ez egy rejtett fejezet, mert nincs külön megjelölve, de érezhetően más egység a többihez képest.

 

A második fejezet az Egyesület szolgáltatási palettáját veszi sorra. Külön megjelenik benne az ügyfélszolgálat, a segédeszközbolt, a támogató szolgálat, a Braille-oktatás, a pszichológus, a masszázs és az érzékenyítés. A kommunikáció részben kerül sor  az audionarráció, a hírmondó és a honlap – kissé szűkre szabott – bemutatására. Az audionarráció később visszaköszön a könyv további részében, de a hírmondó és a honlap már sehol máshol.

 

A harmadik fejezet egy külön ágazatot mutat be – mely a VGYKE egyik saját “fejlesztése” -, a klubok világát, melyre a könyv címe is utal. Az Egyesület sok helyi közösséget hozott létre és működtet a mai napig is, ezeket Lámpás Kluboknak nevezik, céljuk a látássérültek közösségbe szervezése. A klubokra szánt 37 oldalból nyolcat kapott a Fővárosi Nagycirkusz audionarrált előadása, valószínűleg annak egy példájaként, hogy mennyire egyedi és újszerű megközelítéssel hoznak tető alá programokat a szervezést végző munkatársak.

 

Ebben a fejezetben, de elkülönítve  jelennek meg a tagegyesületek, melyek nagyobbra nőtt agglomerációs klubokként működnek. Ezek bemutatása valószínűleg a terjedelmi korlátok miatt lett szűkre szabva, de érezhetően itt is sok érdekes történet húzódik meg a háttérben.

 

Összességében a könyv azért jó, mert a látássérülteket önmagukért kiálló, cselekvőképes, aktív embereknek mutatja be, akik nem megosztani akarják a társadalmat látó és látássérült emberekre, hanem azért küzdenek, hogy a társadalom minden tagja egy élhetőbb világban létezhessen.  Ez a könyv, mint ilyen kísérlet, valóban újszerű és várhatóan eredményesen be is tölti majd a célját.

Kari