Első hétfő az M3 metrópótlón

A Lehel téren, a metróra szállva, hatalmas a tömeg, ez látható a képen

November 6. Az első hétköznap metró nélkül. Úgy adódott, hogy többször is utaznunk kellett az M3 északi szakaszán. Megírjuk mit tapasztaltunk a pótlásnál.

A szokásos hétfői rutinunkat eleve módosítottuk, mert tudtuk, hogy az M3 északi szakaszán utazni nem lesz egyszerű. Mivel az M3 pótlóbusz északi szakaszának végállomása és az Arany János utca között kellett mennünk többször is, jó alkalom volt a pótlás élesben való tesztelésére.

 

Az északi végállomás az Árpád üzletháznál van. Mindenki úgy értesült, hogy Árpád üzletháznál van a végállomás, de oda bizony nem jöttek buszok. A FUTÁR-kijelző ugyan jelezte, hogy a pótlóbusz érkezik, de egyszer sem történt ilyen! Hosszas álldogálás után egy látó segített abban, hogy a hatalmas kereszteződés túlsó oldalán megtaláljuk a megállót. Ezt mindenképpen hibás megoldásnak tartjuk. Valamilyen hangbemondás vagy legalább a FUTÁR-kijelző bemondása szükséges lett volna.

 

Bár a média azt mondogatja, hogy a pótlás meg volt oldva rendesen, nem találkoztunk a 40-45 másodpercenként induló buszokkal. Szinte minden mai utazásról elmondható volt, hogy 2-3 percet kellett várni, délután azonban már 5 percnél is többre volt szükség az északi végállomásnál egy pótlóbusz érkezéséhez. Lehet mondani, hogy ez nem is olyan sok, de nem így van. A buszok tömöttek voltak és nem egy megálló volt, ahol az utasok már nem tudtak felszállni. Az Árpád hídnál nekünk a nyolcadik buszt kellett megvárnunk, mire esélyünk volt felszállni (és mivel négyen mentünk, ezért további négy buszt kellett várnunk azért, hogy együtt utazhassunk).

 

Az egyik legnagyobb meglepetés a visszafele irányban fogadott minket. A busz az Árpád üzletháznál tett le, legalábbis a megállónak  ez a neve. Ehhez képest nem a rendes megállóban szálltunk le, hanem valami bokrokkal határolt szűk járdánál.

 

Az mindenkinek terhes, hogy ritkán járó, tömött buszokkal kell menni, ahogyan a megnövekedett várakozási idő sem nevezhető pozitívumnak az ígért 45 másodperc helyett. Látássérültként (vakként és gyengénlátóként is!) hiányoltuk a megfelelő tájékoztatást, és a most kialakított megállók jelzéstelenségét is. Ezeket nem lehetett látó segítség nélkül megtalálni és nem lettek kialakítva tájékozódási pontok sem. Az eddigi tömegközlekedési élményeink alapján sajnos nem vagyunk optimisták a pozitív változást illetően.

 

Kari