Az egyesületi tagságról

A képen egy nvgyosz.tagkönyv látható, az arc és a tagkönyvbe írt adatok ki vannak takarva

A látássérült lét mindennapjainak egy sarkalatos kérdése a látássérült egyesületekben való tagság. Belépni vagy sem? Milyen érvek vannak mellette és ellene? Ezeket a dilemmákat próbáltuk áttekinteni ebben a cikkben.

Amikor elkezdünk erről a kérdésről beszélgetni, mindig három megoldás kínálkozik. Az egyik a belépni valahova, a másik ennek a tagadása, a harmadik pedig egy saját egyesület megalapítása. Még novemberben rendeztünk erről a kérdésről egy őszinte és nyílt beszélgetést, az akkor elhangzott érveket gyűjtöttük össze.

 

A belépés mellett látszólag sok érv van.

 

Az egyik legerősebb, az érdekvédelem erőssége. Ha azt látja a nagypolitika, hogy van az országban 100 ezer látássérült és a számuk évente valamennyi százalékkal növekszik, ugyanakkor ezen emberek nagy része nem tagja az egyesületeknek, akkor nincs érdekérvényesítő erő mögöttünk. Vagyis a nagypolitika vagy a helyi politika könnyedén átléphet az érdekeink felett, mivel nincs olyan szervezet, amit a létszáma miatt komolyan kell vennie. Ennek jó példája az M3 metró akadálymentesítése, ahol valamilyen módon éppen ez van mérlegen, de kisebb tételekben a helyi akadálymentesítési programokban is nyomot hagy ez a kérdés.

 

A másik ok a belépésre (az előbbi okkal párhuzamosan), hogy minden egyesület nyújt valami többletet. A többlet nyújtásának a mennyisége és minősége szorosan kapcsolódik a taglétszámhoz. Közvetett módon egy nagyobb taglétszámú egyesület tud bővebb forrásokhoz jutni, így a belépéssel magunkat is segítjük. Egyes szervezetek így képesek személyi segítőt, gépkocsis szállítást vagy bármilyen más segítséget nyújtani, melyeket többé vagy kevésbé, de valamilyen módon valószínűleg igénybe fogunk venni.

 

A belépést nem támogató érveknek is van súlya, pont az előbbiekben leírtak miatt.

 

Az, aki nem lép be sehova, sokszor éppen azért nem teszi, mert észleli az egyes szervezetek vezetőinek a személyes ambícióit, melyek törvényszerűen nyomot hagynak az egyesületeken, azt a benyomást keltve, mintha a tagok valós érdekeinél is fontosabb lenne a vezető terveinek a megvalósítása. Hiába tudjuk, hogy nehéz fogyatékos embereket tömörítő szervezetet vezetni és ehhez kell egyfajta erőteljesebb személyiség, ettől még nem könnyű elfogadni azt a látszatot, hogy van egy ember, akinek van egy egyesülete és nem fordítva. A választék pedig nem túl nagy a szervezetekből, így marad a csendes tiltakozás, a távolmaradás.

 

A szolgáltatások kérdésében nagy vita alakult ki, de az elfoglalt álláspontot befolyásolta, hogy miként szervezi meg magának valaki a szükséges segítségeket, illetve kell-e neki egyáltalán bármilyen segítség. Akinek fokozottabb mértékben van szüksége egy-egy segítségre, az rendszerint belép valahova, mert úgy kedvezményesebb áron kapja meg azt, amit szeretne. Azt vallják, hogy sokkal tisztább dolog egy fix áron, fix időkeretben megkapni ezeket, mintsem szívességek bonyolult rendszerében menedzselni a szükségleteket és másoknak kiszolgáltatva lenni.

 

Ezt a megfogalmazást a másik oldalon lévők elutasították. Szerintük ugyanis nem lehet kiszolgáltatott létről beszélni, legalábbis ahhoz képest nem, mint amikor egy egyesülettől rendel az ember és jelképes áron kap valamit. Az úgynevezett kiszolgáltatottság ugyanúgy megvan, csak más formában. Szerintük ugyanis tisztább helyzet az, amikor valaki nem egy szervezet kegyétől függően kap meg valamit, ami bármikor megváltozhat, hanem egy a segítőnek és a segítettnek is kölcsönös előnyöket biztosító megállapodás keretében. Így nincsenek egy rosszul fizetett alkalmazottnak a kénye-kedvére és lelkiismeretére bízva, hanem amibe a segítség valóban kerül, azt kifizetik.

 

A belépni és a nem belépni vélemények konfliktusából ered az a megoldás, hogy akkor alapítsunk egy saját egyesületet. Ennek az előnye, hogy egy kisebb szervezetben a tagok véleménye nagyobb súllyal esik latba, így a vezető személyes ambíciói visszaszorulnak. Másik előnye, hogy a tagok véleménye és igénye jobban artikulálódik egy kis egyesület esetében. Hátránya az, hogy nincs számottevő esély az MVGYOSZ-tagságra, nem lehet vonzerőt kifejtő szolgáltatásokat nyújtani, valamint az adminisztráció terhe is okozhat problémákat. Azok, akik alapítottak egy saját egyesületet, általában integrált szervezetet hoztak létre, így a taglétszám nagyjából folyamatosan eléri a biztonságos szintet. Egy ilyen kisebb szerveződés nem tud túl sok igényt kiszolgálni, de amit megvalósít, az látszatra is a tagjai érdekében van, nem kell folyamatosan védekezni, magyarázkodni. A kisebb egyesületeknél olyan sem alakulhat ki, hogy belekezdenek egy projektbe és nincsenek rá jelentkezők, mert folyamatosan rálát a vezetés a tagság igényeire.

 

E. – aki egy saját egyesületet alapított, azt mondta el ezen a beszélgetésen, hogy csak az önálló egyesület megalapításával tudta elérni, hogy a városban működő többi látássérült egyesület partnerként kezelje a helyi tagságot. Amikor egyesületi tagként, alkalmazottként és vezetőségi tagként próbálta belülről a helyiek érdekeit képviselni, csak egy izgága valakinek tekintették, aki nem tud betagozódni a szervezeti hierarchiába. Amikor viszont saját egyesületet alapítottak, azonnal megváltozott a hangnem.

 

10 hónap alatt elérték, hogy a többi nagy egyesület a saját földrajzi területükön belül tiszteletben tartják a munkájukat és nem jelennek meg riválisként. Elismerik az eredményeiket, keresik velük az együttműködés lehetőségét. Ezt belülről nem tudták elérni, holott a nagy egyesület aktív tagságának a 10 százalékát képviselték. Példának említette még, hogy a helyi tagság számára nincs nagypolitikai érdek, ők csupán a saját életükben szeretnének egyenlő eséllyel hozzáférni az ép látóknak is nyitva álló közszolgáltatásokhoz, függetlenül attól, hogy kinél van a politikai hatalom. Ezt egy nagyobb egyesület szerinte nem vállalhatja fel a jelenlegi viszonyok között, mert a pályázatok és a támogatások dzsungelében inkább feláldoznak egy-két helyi érdeket, mintsem forrásvesztéshez vezessen egy konfliktus. A nagy egyesületeknek ugyanis nagyon kellenek a pályázati pénzek, a kicsiket azonban eltartják a tagjaik és az esetlegesen létező gazdasági tevékenységeik.

 

Ez a cikk egyféle vitaindító próbált lenni. Ahogyan az érvek és ellenérvek gyűlnek, jelentkezni fogunk a folytatással is.

 

Kari