Mit tegyek, ha látássérülttel kerülök kapcsolatba?

A képen egy CAF villamos belső terében kihelyezett figyelmeztetés látható az utastérben történteket rögzítő kamerára, mely alá braille-írással is kiírták a kamera működésére való figyelmeztetést

Az emberek egy része zavarba jön, ha láthatóan látássérült emberrel találkozik. Ez természetes, minden új és ismeretlen helyzet okozhat feszültséget. Néhány javaslatot gyűjtöttem össze, melyeket a legszükségesebbnek érzek tudatni olyanokkal, akik szeretnének az ilyen helyzetekben jól eljárni, de nem tudják mit csináljanak.

  1. A legfontosabb javaslatom nagyon egyszerű: a látássérült is ugyanolyan ember, mint mindenki más, csak éppen néhány dolgot másképp csinál. A másképp elvégzett tevékenységeknek azonban nem csupán a látásképesség az oka, hanem a személyisége, a neveltetése is befolyásolja amit és ahogyan tesz egy látássérült. Ez így van minden embernél, vagyis a legjobb út, ha a látássérültet nem tekinti senki sem csak a látásuk miatt másféle embereknek.
  2. Tudni kell azt is, hogy a látássérültek nem egy homogén csoport tagjai, ahogyan az ép látású emberek sem egyformák. Azért, mert egy látássérült valamilyen módon viselkedik, abból nem lehet levonni következtetést a többi látássérültre nézve.
  3. A bemutatkozás a vakoknál ugyanúgy történik, mint a látóknál. Köszönés után kezet nyújtunk és bemutatkozunk. Ha a látássérült nem nyújtja a kezét, érintsd meg a kézfejét és tudni fogja, hogy kezet szeretnél vele fogni. Mond is ki ilyenkor például azt, hogy “nyújtom a kezem, hogy kezet fogjunk”. Egy vakról soha ne tételezzük fel, hogy emlékszik a hangunkra, ha nem gyakran találkozunk! Köszönés után mindig mond meg a nevedet is.
  4. A beszélgetés közben normális hangon, normál hangerővel kell megszólalni, nem kell tagoltabban vagy hangosabban beszélni. Többen gondolják azt, hogy a látás hiánya vagy csökkenése miatt a látássérült nem figyeli az ember metakommunikációs jelzéseit, ezért kell módosítani a beszéd jellemzőin. Erre azonban nincs szükség, legfeljebb akkor, ha a látássérült egyben hallássérült is és kifejezi az igényét a hangosabb beszédre. A nem verbális kommunikáció számos jellemzőjét egy vak ember is képes érzékelni. Például azt, hogy elfordul a fejed, lefele nézel, a telefonod babrálod és így tovább.
  5. Létezik a két varázskérdés, nyugodtan alkalmazd! Ha tanácstalan vagy egy helyzetben, nyugodtan kérdezz! A legjobb és legalapvetőbb két kérdés mindig ez a kettő:
    • Segíthetek? Ha nem a válasz, fogadd el, nem az ellenségesség  az oka. Ha a válasz igen, akkor a következő kérdés:
    • Hogyan segíthetek?

    Mindig gondolni kell arra, hogy a látássérült alapvetően ügyesen megoldja az életét, nem feltétlenül igényel mindenhez segítséget. Ezért legyen az első kérdés midig az, hogy egyáltalán kell-e segítség és utána az, hogy milyen módon!

  6. Ha az utcán magabiztosan halad egy látássérült, nincs szüksége segítségre. Ha tétova, tanácstalan, akkor viszont bátran meg kell kérdezni, hogy kell-e neki segítség? Útbaigazításkor olyan módon kell beszélni, ami látástól függetlenül is egyértelmű: “második sarkon balra”, tehát ne méterekben vagy csak látással azonosítható tereptárgyakat említve beszéljünk.
  7. A mindennapi nyelvhasználattól nem kell félni! Mi is használjuk a “nézd” vagy a “láttam” kifejezést. Ha vakok is vagyunk, akkor is “megnéztük a filmet”, tehát nem igazítjuk a nyelvhasználatot a látásképességhez.
  8. A vakvezető kutyát nem szabad érinteni, becézgetni amikor dolgozik. Ha rajta van a hám, meg sem szabad kísérelni ezt, mert felhagy a vezetéssel, ami balesethez vezethet. Ha engedélyt kér valaki a kutya gazdájától a simogatásra és a gazdi nemet mond, azt tiszteletben kell tartani. A vakvezető kutyusok gazdái pontosan tudják, hogy mennyire vannak simogatható állapotban a kutyáik, akiknek még aznap haza is kell vezessék őket. Bármennyire is aranyosak, ők munkakutyák, akiknek fontos küldetésük van aznapra is!
  9. Ha egy látássérült munkahelyén vagy lakásában tartózkodik valaki, akkor mindent oda és úgy rakjon vissza, ahogyan látta. Különösen veszélyesek a nyitva félig nyitva maradt ajtók, a földre vagy székekre esett eszközök.
  10. A gyengénlátó embernek a kényelmes tájékozódáshoz több fényre lehet szüksége. Ezért lehet, hogy égve hagy valahol villanyt, de nem feledékenységből, hanem azért, mert neki az segít valamiben. Ne kapcsolj le világítást a megkérdezése nélkül! Ha azt mondja kell neki a lámpa, ne vitatkozz, tudja mit mond! Van olyan szembetegség (például a zöldhályog egyes formái), ami mellett nem ajánlott sötétben aludni. Ezért a látszólag “égve hagyott” lámpát sose kapcsold le!
  11. Munkahelyen úgy kell átadni egy látássérültnek anyagokat, ahogyan ő fel tudja dolgozni. Ez általában elektronikus formátum, de ilyenkor is ügyelni kell a számára megfelelő fájlkiterjesztésre. Mindig kérdezz, mielőtt anyagot adsz át, ha nem tudod mi az igénye. A fényképeket nevezd el a tartalmuk alapján!
  12. A vizualitásra építő prezentációk esetén is érdemes előzetesen konzultálni. Ha más megoldás nincs, akkor el kell mondani mi van az ábrán vagy a fényképen, hogy csak a hallás útján is követhető legyen a prezentáció gondolatmenete.
  13. Amikor egy tányért helyez el valaki egy nem látó látássérült elé, illik elmondani mi és merre van a tányéron. Ilyenkor jó megoldás az óra számlapja alapján mondani például azt, hogy “három óránál van a sajt, kilenc óránál a rizs”.
  14. Minden látássérült egy önálló egyéniség, ezért egy valakinél korábban bevált módszer nem feltétlenül irányadó mások esetében. Az a legjobb, ha egy számodra bizonytalan helyzetben alakul ki, akkor azonnal kérdezel.

Kari